A szerencsejáték és Michael Jordan kapcsolata
Azt mondom, akár szereted a kosárlabdát, akár nem hallottál Michael Jordanről. Legenda, ikon, a legnagyobbak legnagyobbika. Sokan legalábbis így gondolják. Köztük én. A mai napon az ő szerencsejátékkal való kapcsolatáról lesz szó, ami rengeteg összeesküvés-elméletet szült az évek során. Nem szeretnék azonban leragadni ezeknél, kezdjük inkább az elején!
Jordan szerencsejáték-szenvedélye már a középiskolás évei alatt látszott. Minden egyes alkalmat megragadott arra, hogy osztálytársaival, csapattársaival vagy épp edzőivel fogadjon. Egyszer az egyik osztálytársával öt dollárban fogadtak arra, melyikük nyer meg egy billiárd-meccset. A fickó nyert, a nyereményét pedig nem készpénzben, hanem csekken kapta meg a későbbi sztártól. Akkor még nem tudta, hogy ez mennyit fog érni, de sejtette, hogy sokat, így nem váltotta be a csekket, hanem őrizte pár évig majd, amikor Michael a csúcson volt, akkor eladta egy halom pénzért. Nem rossz befektetés, és mekkora öröm emberünknek, hogy Mike nem kápéban fizette őt ki…
A Chicago Bulls és a Dream Team évei
Azzal, hogy a Chicago Bullshoz került és egyre jobban keresett, egyre jobban ment neki a játék, egyre nagyobb étvágya lett a szerencsejátékhoz is. Így hát – ahogy a középsuliban és az egyetemen – mindenkit kihívott, aki csak a közelébe került. De szó szerint mindenkit. A csapattársain és edzőin túl még azt is, aki könyvet írt róla, a testőreit… És még folytathatnám…
Szenvedélyes kártyajátékos volt, ez alatt pedig a pókert értem. Nem félt nagyot kockáztatni, nagy tétben játszani, hiszen akkoriban a pénz már egyáltalán nem számított.
1992-ben csatlakozott a válogatotthoz, és ez újabb lehetőséget adott Jordannek, hogy szenvedélyét gyakorolni tudja, a csapat edzőtábora ugyanis Monacoban volt, így Michael többször tiszteletét tette Monte Carlo híres kaszinóiban. Később, Barcelonában – ahol az olimpiát rendezték – nagyszabású pókerpartit rendezett, és olyan emberek vettek részt ezen, mint Scottie Pippen, Magic Johnson vagy épp Charles Barkley. Róla már korábban írtam, elképesztően függőjévé vált a szerencsejátéknak, egyes (rosszindulatú) pletykák szerint épp Michael Jordan volt az, aki ezen a viszontagságokkal teli úton elindította csapattársát.
A golf
Később Michael a golf felé fordult, de itt is a fogadási vágy hajtotta. Született is róla néhány történet az évek során, ebből két híresebbet emelnék most ki. Az egyik James „Slim” Bouler ellen történt, amikor is a meccs végén Jordan kénytelen volt írni egy 57.000 dolláros csekket ellenfelének. Egyébként Slim már korábban felkeltette a rendőrség figyelmét, később pénzmosás és tiltott szerekkel való kereskedelem miatt el is ítélték, 9 évet kapott.
Másik ellenfele Richard Esquinas volt, aki még egy könyvet is kiadott: Michael & Me: Our Gambling Addiction… My Cry For Help. Vagyis, Michael & én: A szerencsejáték-függőségünkről… Az én segélykiáltásom. Nagyjából így lehet lefordítani. Szóval, valaki egy egész könyvet szentelt a témának, és ebben az egyik sztori elég durva. Esquinas ugyanis azt állította, hogy 1.25 millió dolláros tartozása volt Jordannek felé, amit a kosárlegenda egyből tagadott, utólag Esquinas bevallotta, hogy a történet nem igaz, „csak” 300.000 dollárt vasalt be rajta.
Ami még aggasztó volt ezekben a történetekben, hogy Jordan a legtöbbször a dél-karolinai Hilton Headsben játszott, ott pedig tilos bárminemű szerencsejáték. Sosem vádolták meg semmivel, de egyre több jel, információ utalt arra, hogy bizony problémája van.
A New York Knicks elleni rájátszás előestéjén nem pihent, és a meccsre készült, hanem Atlantic Cityben hajszolta a sikert, de többször kapták rajta, hogy a meccsek előtt máshol mulatja az időt.
A visszavonulás
Sokan – és itt jön képbe az egyik összeesküvés-elmélet – összefüggést találtak Jordan szerencsejáték-problémái és a visszavonulása között. Úgy gondolnak rá, mint egy titkos megegyezés a ligával, majd elterjedt a hír, hogy Jordannek jelentős adósságai vannak rossz arcok felé. Majd váratlanul édesapját, Jason Jordant meggyilkolták, ami még nagyobb táptalajt biztosított ezeknek a hangoknak.
Soha nem találtak bizonyítékot egyik esetre sem, mindenesetre az valóban árulkodó, hogy a visszavonulása után megkérdezték Jordant, láthatjuk-e még a pályán. A válasz pedig egy feltételes igen volt, „ha David Stern visszaenged”. Márpedig David Stern akkoriban az NBA mindenható ura volt.
Később visszatért, és az ott megjelenő hírek ismét csak arra engedtek következtetni, hogy lehetett valami ezekben az elméletekben, ugyanis a liga teljesen átvilágította a kosarast, és csak a vizsgálat után engedélyezték a transzfert.
Bárhogy is legyen, kissé elhomályosítja karrierjét az, amit, mint magánszemély tett, és szinte biztos vagyok abban, hogy az igazságnak a felét sem tudjuk. És soha nem is fogjuk megtudni.
