A szerencsejáték-világ tragikus hőse – Stu Ungar története

Amikor a Poker Hall of Fame-ről meséltem nektek, akkor említettem, hogy ki fogok térni egy játékosra hamarosan. Most jött el az ideje annak, hogy Stu Ungar történetét felelevenítsük. A tragikus sorsú, eszméletlen intelligenciával és intuíciós képességekkel, fotografikus memóriával megáldott játékos élete nem volt könnyű, és később, a csúcson magának tette még nehezebbé. Hiába keresett egy rakás pénzt a pókerrel és a römivel, de még a blackjack asztaloknál is kipróbálta magát, 1998-ban nincstelenül, egy motelszobában érte el őt a vég.

A kezdetek

Stuart Errol Ungar 1953. szeptemberében, New Yorkban, Manhattanben látta meg a napvilágot. Apja egy bárt üzemeltetett, de nem álltak messze tőle az illegális tevékenységek sem. Bukmékerként dolgozott, mellette pedig uzsorából szerezte be a napi betevő falatot a családja számára. Apja – akit Isidornak hívtak – próbálta elkerülni, hogy a fia megismerkedjen a szerencsejátékkal, mivel látta, hogy az ügyfeleiben mekkora kárt tesz a dolog, de Stuart különlegesen tehetséges volt, első römi-bajnokságát tíz évesen nyerte. Isidor halálát még egy tragédia követte, édesanyja – Faye – sztrókot kapott, így Stunak kellett ápolni édesanyját.

Mivel nem volt szülő, aki kordában tartotta volna a fiút, Stu még kiskorúként a new yorki alvilágba csöppent, ahol egy, a szervezett bűnözésben jártas fickó karolta őt fel: Victor Romano.

Egyfajta mentorként tekinthetünk Romanora, aki maga is nagy kártyajátékos volt, majdnem annyira jó, mint amilyen Stu Ungar. Mivel tudta, hogy Romano mellett biztonságban van, Ungar egyre arrogánsabbá, nagyképűbbé vált, és ezt az asztal mellett sem hagyta el. Egyszer egy ellenfele a vereségét követően megpróbálta fejbe vágni egy bárszékkel, a fickót pár nappal később holtan találták meg, halálát egy lőtt seb okozta.

Viszlát, New York!

Szóval Stu még fiatalkorában nagy hírnévre tett szert, 1976-ra őt tartották egész New York legjobb römisének. Azonban pénzügyeit már akkor sem kezelte jól – amellett, hogy a családjának is segített -, tartozásai miatt kénytelen volt elhagyni NY-ot és Miamiba költözött. Nem maradt sokáig, 1977-ben már tovább is ment, és meg sem állt Las Vegasig. Ott újra találkozott egy régi barátnőjével, akivel ismét egymásra találtak, Stu később elvette feleségül Madeline Wheelert.

Hogy miért hagyta abba a römit, és váltott pókerre? A válasz nagyon egyszerű: Senki nem mert már kiállni ellene, mindenkit, még a kor legnagyobbjait is szabályosan eltüntette a föld színéről. Az egyik legjobb játékost, Harry Steint úgy megverte, hogy később Stein vissza is vonult a profi játéktól. Ezután már senki nem hívta ki, senki nem merte megkockáztatni, hogy megsemmisítik az asztal fölött. Még úgy sem, hogy Stu felajánlott bizonyos előnyöket az ellenfeleknek. Nem mellesleg a tornákon is annyira sikeres volt, hogy a kaszinók megkérték, legyen kedves nem indulni, mert a többi nevező megfenyegette a szervezőket: Ha Ungar indul, akkor ők nem. Stu Ungar fejében volt valami igazán beteges dolog, önéletrajzában megemlítette, imádta nézni ellenfelei szétesését, örömmel, izgalommal töltötte el, ha látta a kétségbeesést az arcukon. Sokszor élek azzal a kifejezéssel, hogy megsemmisítette az ellenfeleket. De ebben nincs semmi túlzás. Nem egyszerűen megverte őket, és mindig, minden esetben több volt a cél puszta győzelemnél.

Pedig külsőre nem volt egy félelmetes alak, Billy Baxter, egy korábbi ellenfele – és barátja – elmesélte, hogy mikor először játszottak, nem akarta elhinni, hogy ő lenne a híres Stu Ungar. Esetlen, vékony külső, egy alacsony kisfiú, akinek egy kólásrekeszt kellett még pluszban a székére tenni, hogy elérje az asztalt. Stu Ungart azonban sokkal inkább a pókerről ismerik, de akik látták játszani, azt vallják, hogy senki nem tudott jobban römizni nála.

A póker, aztán a lejtő

Igazából az a bizonyos lejtőn már korábban elindult, 1979-ben édesanyja is meghalt, Stut pedig az nagyon megviselte. Ekkor kezdett a drogok felé közeledni, kokainfüggővé vált, ami később mind fizikálisan, mind mentálisan megviselte és összetörte.

De még a java hátra volt, 1980-ban benevezett a WSOP-ra, amit aztán meg is nyert, ezzel ő lett a legfiatalabb bajnok (ez azóta már többször megdöntésre került). Egy évvel később sikerült megvédenie a címét, de ez kevésen múlt. Mármint az, hogy egyáltalán elindulhat a versenyen. Maga Benny Binion tiltotta őt ki a kaszinóból, amiért pár nappal a verseny előtt megütött egy osztót, és csak Benny fia tudta rávenni apját, hogy engedje játszani Ungart.

Harmadik győzelmét 1997-ben aratta, és az is egy érdekes sztori volt. A rengeteg győzelem ellenére úszott az adósságban, így Billy Baxter adott kölcsön neki, hogy a nevezési díjat ki tudja fizetni. Stun ekkor már nyomot hagyott a rendszeres kokainhasználat, nem mellesleg az első napon annyira fáradt volt, hogy majdnem elaludt játék közben. Baxter és Mike Sexton voltak azok, akik lelket öntöttek belé, hogy élje túl a napot. Sikerült, Ungar pedig végül megnyerte a versenyt.

Nem csak édesanyja, hanem nevelt fiának halála is súlyosbította Stu Ungar problémáit. Wheelerrel 1982-ben házasodtak össze, és Madeline-nek volt egy fia, aki odáig volt Stuért, az érzés pedig kölcsönös volt. Stu hivatalosan is örökbefogadta a fiút, és azután is jóban maradtak, hogy 1986-ban Madeline és Stu elváltak. Richie végül 1989-ben, a középiskolai bálját követően öngyilkosságot követett el.

Innentől egyre lejjebb csúszott, hiába győzködték barátai, hogy menjen elvonóra. Sexton még azt is felajánlotta, hogy legyen szó bármelyik intézményről a világon, ő kifizeti, csak hozzák rendbe Stu életét. Nem sikerült, Ungar elutasította barátját. Annyira roncsolódott az orra a rengeteg drogtól, hogy már képtelen volt a kokaint felszívni, ezért crackre váltott, ami pipán keresztül is elfogyasztható. Sokszor látták Ungart különböző kaszinókban pénzt kéregetni. Mindig azt mondta, szeretne talpra állni és újra asztalhoz ülni. De a pénzből inkább drogot vett.

Végül 1998. november közepén kivett egy motelszobát Las Vegas szélén, és többé nem látták élve, két nappal később holtan találták a szobájában. A boncolás megmutatta, nem túladagolás okozta a halálát, inkább a közel húsz éven át tartó agresszív droghasználat ölte meg, szépen, lassan.

Hiába keresett karrierje során több mint 30 millió dollárt, semmi nem maradt ebből. A temetést úgy kalapozták össze, Stu Ungart pedig Las Vegasban temették el.

Végszó

Stu Ungar életéről készült egy dokumentumfilm, amelyről ellentmondásosak a vélemények, én azért azt mondom: Adjatok neki egy esélyt.. Az A.W. Vidmer által írt és rendezett filmet 2003-ban mutatták be, és nagyon jól megmutatja azt, milyen ember volt Stu Ungar. A film címe egyébként High Roller: The Stu Ungar Story.

Kicsit szomorkás cikk lett ez a hét végére, de ezek a történetek – nekem – segítenek abban, hogy két lábbal a földön maradjak. Remélem, élveztétek, mindenkinek jó hétvégét kívánok!