Las Vegas kevésbé fénylő arca – A földalatti város

Ma nem egy túlságosan vidám sztorit hoztam nektek. Nem vidám, sőt, kifejezetten szomorú, de valahol mégis felemelő. Las Vegasról mindenkinek a kaszinók, a csillogás, a partyk és a rengeteg gazdag ember jut eszébe, pedig van egy másik arca is. Egy olyan arca, ami a nyilvánosság előtt nem nagyon ismert, egy olyan, ahova ezek a gazdag fiúk és lányok be sem merészkednének.

A földalatti város eredete

Minden a 90-es években kezdődött, amikor Las Vegas őrületes fejlődésen ment keresztül. A beruházások és a turisták száma kezdett növekedni, a nevadai sivatag pedig nem épp a legnormálisabb éghajlattal rendelkezik. Évente ugyan csak 20-25 napot esik, de akkor rengeteget és ezt az esővizet nem volt mi elvezesse. Ekkor jött az ötlet, hogy olyan alagutakat építsenek, ami ezt a problémát kiküszöböli. A Hydro Conduit Corporation ezt meg is építette, egy majdnem ezer kilométeres háló fedi le Las Vegas nagy részét (pontosan 966 km). A rengeteg turista nem is sejti, hogy a lábuk alatt egy másik város fekszik.

Egy sajnálatos esemény, egy gyilkosság által vált egyre népszerűbbé ez a földalatti város, TJ Waber ugyanis ide menekült, miután 2002-ben megölte a barátnőjét és annak 15 éves fiát. Persze, hajléktalanok már előtte is éltek ezen a helyen, de mondjuk úgy, ekkor vált közismertté.

Erre rásegített Matthew O’Brien 2007-ben megjelent könyve, amely a „Beneath the neon” címet kapta és erről a föld alatt húzódó világról szól.

Hogy válhat ez bárki otthonává?

O’Brien nem csak a könyv miatt főszereplője ennek a világnak, „Shine a Light” nevű alapítványának köszönhetően számos hajléktalan ember tudott talpra állni és kilépni újra a fényre. Hogy stílszerűen fogalmazzak.

Las Vegasban csökkenő tendenciát mutat a hajléktalanok száma, 2010-ben a számuk megközelítette a 11 ezret, manapság már „csak” 5000 körüli emberrel lehet számolni. És bár még mindig sok a tennivaló, hogy ez a helyzet egyszer és mindenkorra megszűnjön, az előrelépés megkérdőjelezhetetlen. Ki kell még emelni a „Haven for Hope” alapítványt is, akik szállókkal segítették az elesett embereket.

De tényleg mindenki elesett? Kik alkotják ezt a közösséget? Azt gondolhatnád, hogy a legtöbbjük drogos és azért keveredett a föld alá. Igen, van ilyen is. Van, aki azután vált a kábítószer rabjává, hogy a föld alá kellett költöznie. De nem mindenki menekül a valóságtól ilyen eszközökkel.

Vannak, akik azért élnek a föld alatt, mert a bank elvitte a házukat, nem bírták fizetni a számlákat, de egy rossz befektetés után is lettek új lakói a városnak.

És hiszed vagy sem, nagyon sokan közülük boldogok itt. Nagyon sokan dolgoznak teljes vagy részmunkaidőben, mégis maradtak. Egyrészt, mert – ahogy írtam – boldogok itt, másrészt pedig nem akarnak újabb pénzeket kifizetni egy olyan lakásért, ami nem az övék. Inkább gyűjtögetnek, hogy egyszer elmehessenek.

Alagút vs hajléktalanszálló

Miért választják ezek az emberek az alagutakat? Miért nem mennek egyszerűen egy szállóra? Több oka is van.

Nagyrészük drogos, alkoholista, így pedig nem jut hely nekik ezeken a szállásokon, nekik csak az alagút marad. Másrészt már napközben oda kell menni egy szállóra, ha ágyhoz szeretnénk jutni, és ott is kell maradni, hogy az az ágy meg is maradjon. Ez kivitelezhetetlen azoknak, akik dolgoznak.

Háziállatot sem vihetsz, márpedig rengeteg négylábú társul a hajléktalan emberekhez. Hogy ez szerencsés-e vagy sem a kutyusok számára? Van véleményem, de inkább hagyjuk.

A betegségek is terjednek ezeken a helyeken, hiszen egy nagy, zárt térben van mindenki, valamint természetesen a lopások is mindennaposak.

Végül, de nem utolsó sorban: Az alagutak a csillogás és a rendőrség hatótávján kívül esik, így nem kell attól tartaniuk, hogy zaklatják őket.

Van persze negatívum is, a hely rendeltetése ugyanis az esővíz elvezetése. Nagyobb eső estén pedig sanszos, hogy minden tárgyunkat magával viszi a lezúduló víz, de rosszabb esetben az életünkre is veszélyt jelenthet a nagy mennyiség. 2016-ban három városlakó holttestét találták meg, akik megfulladtak a nagy esőzés miatt.

Ismerjünk meg néhány városlakót!

Paul Vautrinot

Paul élete sosem volt könnyű. Édesanyja drog – és alkoholfüggő volt, nem volt képes nevelni, ellátni őt. Noha rokonai magukhoz vették és készen állt egy sikeres életre, maga is a drog rabja lett az egyetem utolsó éveiben. 2011-ben már a föld alatt élt, nem volt jövőképe és elfogadta, hogy innen nincs kiút. 2014-ben letartóztatták – a kábítószer miatt -, ekkor döntötte el, hogy nem adja fel és tiszta lesz. Állást kapott egy autómosóban, és 2016-ban megházasodott, egy gyógyulóban levő függőben, Kaylynben találta meg a társat. Újra találkozott édesanyjával, aki 2011 óta tiszta. Azóta Matthew O’Briennel karöltve próbálnak segíteni az elesett embereken.

Stephanie Sadorra

A hölgy 1982-ben született és már 19 évesen pornózni kezdett. Egy ideig csak rúdtáncosként kereste a kenyerét, majd átváltott a filmek világába. 2004-ben férjhez ment, majd két évvel később el is vált. 2009-ben vonult vissza és innen kezdődött a lejtmenet. Természetesen a drog őt is magához láncolta és így kötött ki a földalatti alagutakban. Egy holland filmes csapat talált rá és készített vele interjút nemrégiben. Állítása szerint boldog, az ottani emberek összetartók, hűségesek és ott segítik egymást, ahol csak tudják.

Sharon & Jazz

Sajnos már csak Jazzről beszélhetünk, élete párja ugyanis a 2016-os vihar egyik áldozata volt. Jazz azóta egyedül tengeti mindennapjait, de közös életüket is itt töltötték, az alagutakban. Hihetetlen, hogy az ember néha ott találja meg a szerelmet, ahol a legkevésbé számít rá. Majd huss, egy pillanat alatt el is veszíti…

Van-e remény a hajléktalanok számára?

Az Egyesült Államokban még továbbra is nagy problémát okoz a hajléktalanság növekedése. A legtöbb esetben a drog áll a háttérben, de egy balul sikerült befektetés vagy egy szerencsétlenebb időszak is hozzájárulhat ahhoz, hogy az ember az utcán végezze.

Amennyiben a Matthew O’Brien vagy a Paul Vautrinot-féle srácokból több lesz, akkor mindenképp van remény.

Remélem, nem hangoltalak le benneteket túlságosan, de néha igenis érdemes az érme másik oldalát is megvizsgálni, túl látni a csillogáson és a pompán. Sokszor teljesen új világokat fedezhetünk fel, ha ezt megtesszük.