A káró kilences – Az elátkozott lap

Folytatjuk a történelmi témát, nekem bejönnek ezek a sztorik, ahogy valamiféle módon a történelem és a szerencsejáték, vagy annak egy része, egy más aspektusa találkoznak. Ilyen volt a tegnapi cikk a vadnyugatról, és ilyen lesz a mai is. Ezek a történetek a brit történelemből származnak, és nem vidámak, ezt azért szögezzük le az elején.

Beszéljünk a franciakártyáról! Egy pakli kártya már maga meglehetősen sok érdekes és történelmi sztorit, hiedelmet, babonát tartogat, de ezek közül is van egy, ami igencsak sötét múlttal és jelentéssel bír. Ez pedig a káró kilences, amit egyszerűen csak Skócia átkának neveznek. Az eredet nem teljesen tiszta, de azért akad pár sztori, amivel összekötötték. A történetek többsége a Stuart-restauráció és a György-korszak idején történtek, most ezek között fogunk körülnézni.

A glencoe-i mészárlás

Már a nevéből rájöhettetek, hogy nem a levegőbe beszéltem, amikor azt mondtam, a kis történetek egyike sem lesz vidám. Még az angol-skót egyesülés előtt, 1689-ben Orániai Vilmos skót király ellen gyakorlatilag puccsot hajtott végre volt apósa, II. Jakab. Ezt nevezik az első jakabista felkelésnek. A nép megosztott volt, néhányan Jakab mellé álltak, a skót klánok egésze az ő győzelmét vágyta. Azonban Jakab emberei a dundelki ütközetben alulmaradtak Vilmos seregeivel szemben.

Orániai Vilmos azonban nem állt bosszút a klánokon, aki hűségesküt tett a királynak, az kegyelmet kapott tőle. Erre ki is jelölt egy határidőt, méghozzá 1692. január elsejét. Már eddig is sötét volt a sztori, de innentől kezdve válik egészen szomorúvá és aljassá.

Előtte beszéljünk egy kicsit magáról a Glencoe völgyről. Három falu állt itt ekkoriban, Achtriachtan, Achnacon és Inverrigan. A három falu összesen 70-80 embernek adott otthont, és az itt lakók állatokat tenyésztettek, valamint árpát és zabot termesztettek.

A Glencoe ág egyik klánja, a Macdonald klán éldegélt itt, és a vezetőjüknek feltett szándéka volt – a megtorlástól félve – hűségesküt tenni a királynak, így Maclain december 30-án elindult, hogy a Fort Willam erődben letegye az esküt egy bizonyos John Hill alezredes előtt. Azonban az alezredes nem fogadhatta azt el, így tovább küldte Maclaint a helyi bíróhoz, aki jogosult volt elfogadni a klán vezetőjének hűségesküjét. A határidő január 1. volt, de a késlekedés, John Hill lerázása és a kemény téli időjárás miatt a klánfőnök csak január 6-án jutott el Inverarybe, és tudta megtenni azt, amire a királya kötelezte. Miután ez megtörtént, Maclain szépen hazaballagott.

Ezután egy 120 fős királyi sereg – a kor szokásainak megfelelően – a Macdonaldoknál lett elszállásolva, ez akkoriban gyakori adófizetési módszer volt. Élvezték az emberek vendégszeretetét, kosztot és kvártélyt kaptak, majd jött a végzetes parancs (több elmélet létezik, hogy kitől, de a legvalószínűbbnek azt tartják, hogy maga Orániai Vilmos parancsolta meg a katonáinak, hogy mindenkit hányjanak kardélre), és a Glencoe völgy lakói aznap ott lelték vesztüket. 38 férfit gyilkoltak meg a katonák, 14 embert élve égettek el egy pajtában, a menekülő nőket és gyermekeket sem kímélték, de voltak néhányan, akik a környező hágók felé vették az irányt. A tél miatt azonban a többségük nem jutott el biztonságos helyre, a hegyekben halálra fagytak.

Rengeteget lehetne még írni erről a történetről, számos aspektusból meg lehetne vizsgálni, de mi nem egy történelmi portál vagyunk, így joggal kérdezhetitek, hogy jön ide a kártya?

A legenda a következőképp szól:

A parancsot ugyan Orániai Vilmos adta ki, de a végrehajtásáért egy bizonyos Sir John Dalrymple volt a felelős. Róla azt kell tudni, hogy hűséges volt a koronához, törtető politikus volt, aki mindenképp a király kedvében akart járni és soha nem kérdőjelezte meg felettese parancsait. Dalrymple állítólag a parancsot egy káró kilences kártyalap hátuljára írta, ezért a Skócia átka elnevezés. Nem mellesleg Dalrymple-nek a mészárlás után le kellett mondani, ugyanis egyre forróbb volt a hangulat Skóciában az esetet követően.

Ó, és még egy apróság: Sir John Dalrymple címerében kísértetiesen hasonlóan vannak elrendezve a kis szimbólumok (balra láthatjátok), mint a kártyalapon, ez is sokat hozzátett, hogy a lapot összekötötték a glencoe-i mészárlással, ami igazán sötét nyomot hagyott a skót történelemben.

Cumberland hercege és a cullodeni csata

Alig telt el ötven év, és Anglia ismét vérben úszott. II. György Hannover-házi király uralkodás idején Stuart Károly Eduárd megpróbálta visszaszerezni a trónt, ezért 1745-ben partra szállt Skóciánál, és a saját katonáin kívül sikerült meggyőzni a legtöbb klánt, hogy álljanak be az ügye mögé. Egy darabig jól ment a hódítás, Falkirknél hatalmas győzelmet arattak a trónkövetelők, de a túlerő egyre nagyobb lett, és a lázadás Skócián belülre korlátozódott, ott viszont Eduárdék állták a sarat.

Azonban eljött az utolsó csata napja, ami azért is híres, mert ez az utolsó harc a mai napig, ami Nagy-Britannia földjén esett.

Szóval, eljött 1746. április 16-a, és a két oldal felsorakozott egymással szemben Culledonban. Egy sík területet kell elképzelni, ami nem igazán feküdt a skót felkelőknek, a jobban képzett, jobban felszerelt angolok (akiket Vilmos Ágost, Cumberland hercege) vezetett valósággal szétszedték az ellenfelet. Az ütközet nem tartott egy óráig sem, a skót csapatok menekülőre fogták, többen a hegyekben kerestek menedéket, akiket elkaptak, azokat bebörtönözték, később pedig kivégezték. Károly Eduárd herceg a Skye-szigetre menekült álruhában, onnan pedig Franciaországba utazott. Ez volt az utolsó kísérlet arra, hogy a Stuartok visszaszerezzék a trónt.

Hiszitek vagy sem, de az elbeszélések, a legenda, a mendemondák itt is ugyanarról szólnak: Vilmos Ágost, vagy ahogy az ellenfelei hívták Vilmos, a Mészáros a csata előtti parancsot Sir John Dalrymple-höz hasonlóan egy káró kilences kártya hátuljára írta.

Van még két történet, hogy miért is hívják a káró kilencest Skócia átkának, de azokat majd máskor mesélem el.