Futballisták a kaszinókban: 10 játékos, aki nehezen állt le – I. rész

Be kell valljam nektek, a kaszinózás mellett a futball a másik nagy szenvedélyem. Játékosként nem sokra vittem, nem volt meg a kellő tehetségem, viszont az edzői babérokról még azóta sem mondtam le. Mivel hamarosan kezdődik a nyári Európa Bajnokság, valamint épp a héten van egy nagy válogatott szünet, gondoltam jó lenne előszedni azokat a – már visszavonult – játékosokat, akik karrierjük csúcsán gyakran fordultak meg a kaszinókban. És igen, két játékos kivételével mindegyikük már visszavonult. Bizonyára van az aktív focisták között is olyan, aki bele-belecsúszik időről időre egy kis játékba, de az ilyen nagy bukásokat általában a játékosok csak akkor vallják be, ha már szögre akasztották a stoplist és kevésbé figyel rájuk a világ.

Következzen hát az a 10 játékos, aki köztudottan élt-halt a szerencsejátékért!

1.: Michael Chopra

Michael Chopra jelenleg 37 esztendős, de már lassan öt éve visszavonult a profi futballtól. Utolsó állomáshelye az indiai Kerala Blasters volt, és képzelhetitek, hogy nem az a leghőbb vágya egy futballistának, hogy Indiában kergesse a bőrt. Sokkal nagyobb tehetség volt, mint ami végül lett belőle. A Newcastle, illetve a Sunderland színeiben még az angol első osztályban játszott, később feleslegessé vált, jöhetett az angol másodosztály, majd Skócia, végül pedig India…

Saját állítása szerint karrierje során körülbelül kétmillió fontot játszott el. Anno beismerte, hogy azért csatlakozott a Sunderlandhez, hogy szerencsejáték-adósságait ki tudja fizetni. Annyira odáig volt a fogadásokért, hogy saját csapattársait sem hagyta békén. Úton a meccsekre képes volt hatalmas összegekben fogadni apró-cseprő dolgokra. Meggyűlt a baja az angol lóverseny-felügyelettel is, akik észrevették „furcsa, gyanús fogadási szokásait”. Gondolhatjátok, hogy ez mit is jelent. Végül aztán a Sporting Chance klinikáján kötött ki, amelyet az egykori Arsenal legenda, Tony Adams azzal a céllal hozott létre, hogy kigyógyítsa függőségükből a sportolókat.

2.: Eidur Gudjohnsen

Különc gyerek voltam. Amikor én fiatal voltam, és a középsuliban folyton folyvást fociztunk, akkor mindenki az akkori sztárok közül választott kedvencet. Ronaldinho, Ronaldo Nazario, Raúl González vagy Alessandro Del Piero… Az én kedvencem pedig az izlandi Eidur Smari Gudjohnsen volt. Nem tudom, miért, egyszerűen csak imádtam a játékát. Na most Guddy elég szép karriert tudhatott be magának, játszott a Chelsea-ben és a Barcelonában is, majd következtek a kisebb csapatok. Az izlandi nemzeti csapatban egyszer saját édesapja helyett (!) lépett pályára, fiai természetesen profi futballistának álltak.

Az ő gyengéje a rulett és a blackjack volt. Szintén nagyon belecsúszott a dolgokba, egyszer három hónap leforgása alatt félmillió fontot veszített el. Manapság már ő sem hódol a szenvedélyének, futball edzőnek állt, dolgozott az U21-es válogatottnál, manapság pedig az izlandi felnőtt csapat kapitányának Arnar Vidarsonnak segíti a munkáját.

3.: Matthew Etherington

Matthew Etherington is az angol első osztályú bajnokságban lett ismert, csak úgy, mint a két fenti delikvens. Ő a Tottenhamben kezdett, folytatta a West Hamben, végül a Stoke-ból vonult vissza. Remek kis szélső volt, de válogatottságig nem vitte. Ő is sokat volt a már említett Sporting Chance klinikán. Az ő szenvedélye a póker és a lóverseny volt, már profi futballista korában is nagy adósságokba verte bele magát. Egyszer 800 ezer fonttal tartozott, az akkori klubja viszont segített neki, 300.000-et adtak kölcsön a játékosuknak, hogy mielőbb kikászálódjon a zűrből. Visszavonulását követően edzői képesítést szerzett, jelenleg az angol harmadosztályú Peterborough utánpótláscsapatát irányítja.

4.: Wayne Rooney

Ó, Mr. Rooney-ról már korábban meséltem egy vicces sztorit, de az igazság az, hogy ezek a sztorik távolról sem viccesek. A Derby County jelenlegi menedzserének számos összetűzése volt a pályán, és ez a vehemencia a magánéletében is jelen volt. Többször veszett össze feleségével a folyamatos játék miatt.

Egyszer például egy manchesteri kaszinóban félmillió fontot bukott el egyetlen este alatt. Amikor megkérdezték, hogy miért játszott, tudjátok, hogy mit válaszolt? Egyrészt azt, hogy unatkozott, másrészt azt, hogy el ne mondják a feleségének.

Nem volt rá szükség, másnap az újságok címlapján Mrs. Rooney maga is megcsodálhatta, mit csinált a férjura.

5.: Kyle Lafferty

Lafferty is nagyon jó kis csatár volt anno. Játszott a Rangersben (a legtöbben innen ismerik), a Burnleyben és jöttek kiscsapatok is. Jelenleg még mindig csak 33 éves, de úgy váltogatja a csapatait, mint más az alsónadrágját. Most épp a Kilmarnock nevű skót elsőosztályú csapatban rúgja a bőrt, nem is rosszul, négy meccsen háromszor talált be az ellenfelek hálójába.

Nem tudom, azóta sikerült-e leállnia, de megrögzött sportfogadó volt. Azt meg a profi focistáknak nem igazán szabad. Ez Laffertyt hidegen hagyta, az FA-t (az angol futballszövetséget) viszont nem, 23.000 fontra büntették meg. Benne is jóval több volt, és ki tudja, mire vihette volna, ha nem keveredik bele ilyen szinten a sportfogadásba…

Még öt játékosunk van hátra, velük holnap folytatjuk majd!