15 történelmi szerencsejátékos – II. rész
A hét befejezése ígéretemhez híven további hét történelmi személyről fog szólni, akik nem vetették meg a szerencsejátékot. Tegnap már elkezdtük, abban a cikkben nyolcan szerepelnek. Királyok, írók, kalandorok, van ott minden, amit csak akarsz.
Ez a lista sem lesz más…
9.: René Descartes
Egy igazán sokoldalú emberrel indítjuk a második részt, Descartes ugyanis mint filozófus, matematikus, zenei elemző, fizikus és csillagász vonult be a történelembe. 1596-ban született egy francia kisvárosban La Haye-ben, ami ma már az ő nevét viseli. Furcsa álmai után döntötte el, hogy életét az igazság kutatásának szentelje. Minden addigi hagyományos világnézetet kifogásolt, lerombolt, hogy aztán racionális érvek mentén újra tudja alkotni. Innen ered az a bizonyos descartes-i kétely. Ha Descartes-ot nem is ismered, az egyik leghíresebb – azóta szállóigévé vált – mondását biztosan ismerik:
Gondolkodom, tehát vagyok
Habár életét a fent említett témáknak szentelte, különösképp a filozófia, a matematika és a természettudományok érdekelték, sosem feledkezett meg a szerencsejátékról sem. Katona korában rengeteget játszott, és később sem hagyta ezt abba, de csak szórakozás, kikapcsolódás céljából.
Descartes végül 1650-ben hunyt el. A korabeli feljegyzések ellentmondásosak voltak, orvosa szerint megmérgezték, viszont több jel árulkodott arról, hogy tüdőgyulladástól szenvedett, és végül az vitte el.
10.: Michel de Montaigne
Maradjunk a francia filozófusoknál egy picit, következő emberünk az esszé megteremtője, a szkepticizmus atyja, aki négy évvel Descartes születése előtt halt meg. Az ő életét is végigkísérte a szerencsejáték, saját feljegyzései alapján sokat tanult belőlük. Megtanulta, hogy életünk minden egyes területét nem tudjuk kontroll alatt tartani, és ezzel az emberiségnek meg kell békélnie.
A filozófus Magyarországon is nagy népszerűségnek örvendett, 1803-ban lefordították egy művét, nevét pedig szépen magyarosították. Így lett Michel de Montaigne-ból Montagne Mihály…
11.: Franklin D. Roosevelt
Az Egyesült Államok 32. elnöke, az egyetlen, aki két ciklusnál tovább ült a Fehér Házban. Franklin Delano Roosevelt a XX. század egyik legbefolyásosabb alakja, nem csak az USA-ban, de az egész világon. Azt gondolhatnád, hogy a Szabad Világ elnöke túlságosan elfoglalt, túlságosan komoly ember ahhoz, hogy szerencsejátékkal múlassa az idejét, de erre több cáfolat is van. A közelmúltból is… Barack Obamát egyszer egy interjú során megkérdezték, hogy tehetséges-e bármiben? A válasza az volt, hogy elég jó pókerjátékos. De ott van Donald Trump is, akinek USA-szerte vannak kaszinói.
De maradjunk Rooseveltnél. Ő az irodájában sokszor a komoly, nagy döntést igénylő tárgyalásai során is a kártya felé nyúlt, akár éjszakába nyúlóan tudott játszani, és a hírek szerint elég tehetséges is volt benne. Állítólag a New Deal is szorosan kapcsolódik a pókerhez, Roosevelt úgy akarta kivezetni a válságba jutott népet, hogy mindenkinek egyenlő esélyeket ad – akárcsak a pókernél.
Nem azért játszott, hogy pénzt nyerjen. A tét mindig alacsony volt, egy egyhetes pókerparty végén Roosevelt összesen 18 dollárt nyert. Ez még akkoriban sem számított egy vagyonnak…
12.: Harry Truman
Egy újabb amerikai elnök, aki szintén nagyon élvezte a pókert. Nem csak azért űzte, hogy jól érezze magát, Truman új szintre emelte a diplomáciát, és állítólag Winston Churchillel pókerezett, mielőtt az angolok miniszterelnöke elmondta híres beszédét a Vasfüggönyről és a sztálini Szovjetunió terjeszkedésének veszélyeiről.
Truman egyébként közvetlenül Rooseveltet váltotta az ovális irodában, de elődjével ellentétben ő nem kicsiben játszott. Állítólag hajszolta a pénzt, és imádott kockáztatni, ennek köszönhetően pedig olykor-olykor többszáz dolláros veszteséggel szállt ki a partyból.
13.: Richard Nixon
Jöhet még egy elnök? Persze, hogy jöhet! Richard Nixon 1969 és 1974 között volt az Egyesült Államok elnöke, a mindenki által ismert Watergate-ügy sodorta el, emiatt kénytelen volt lemondani. Később Ford elnök kegyelemben részesítette. De most nem a teljes politikai pályafutása miatt vagyunk itt. Két dolog, ami miatt Nixon ezen a listán szerepel. Az egyik egy mondása, amit a mai napig emlegetnek, a másik pedig egy tette.
Nixon szerint az az ember, aki nem tud pókerezni – pontosabban nem jó a pókerben -, az képtelen vezetni az Egyesült Államokat, abból egyszerűen nem lehet jó elnök.
A tett pedig a következő: Egyszer Ronald Reagannel ült le játszani, és ha már lúd, legyen kövér alapon egy egészen komoly nyereményt happolt el a későbbi amerikai elnöktől. Méghozzá egy luxusautót. Hát, egészen messze jutottak Roosevelttől, aki tényleg csak azért pókerezett, mert imádta…
14.: Gerolamo Cardano
Hát, ő nem amerikai elnök, és akkor sem kell rosszul érezned magad, ha kapásból nem ugrik be, hogy ki is ő. Pedig egy nagy felfedezést köszönhetünk neki, méghozzá a kardántengelyt, amit persze róla is neveztek el, habár sosem derült ki, hogy valóban sikerült-e kiviteleznie, vagy csak elméleti szinten foglalkozott vele az olasz származású matematikus. Durva belegondolni, hogy ez a technika már az ókorban megszületett, a görögök ez alapján működtették az ostromgépeiket, valamint Leonardo da Vinci egyik rajzán is megjelenik.
Szóval ő az, aki miatt az autóink úgy működnek, ahogy.
Gerolamora bátran lehet mondani, hogy szerencsejáték-függő volt. Folyamatos pénzügyi problémáit ebből akarta rendbe hozni, de igazából emiatt volt pénzügyi problémája. Ördögi kör… Olyannyira hajszolta a sikert, hogy még az apja örökségét is eljátszotta.
Aztán az alma nem esett messze a fájától, ugyanis fia, Aldo is belecsúszott a függőségbe. Egyszer még Gerolamo házába is betört, hogy kirabolja, és a javait értékesítve tovább játszhasson. Csakhogy apja elkapta, és kitagadta…
15.: Charles Bukowski
Az egyik legzseniálisabb költő, akinek több ezer verse, többszáz novellája és hat regénye került kiadásra. Németországban született, de Amerikában nőtt fel, ott is halt meg leukémiában. Ahogy Dosztojevszkij, úgy ő is sokszor nyúlt saját tapasztalataihoz, és azok alapján írta meg műveit.
Az ő híres mondása, hogy: Ha nem játszol, nem is nyersz.
Verseiben, rengetegszer szóba kerül a játék, hol vicces, hol komoly, hol egyenesen depresszív formában.
Ők lettek volna hát az a 15 ember, akikről szerettem volna mesélni. Akik más témában letettek valamit az asztalra, de közben szenvedélyesen imádták valamelyik formáját a szerencsejátéknak. Valószínűleg ez a lista még jócskán bővíthető lenne, főleg a közelmúlt híres alakjai közül lehetne meríteni…
