Dealernek lenni – Álom Vagy Rémálom? – II. Rész

A legutóbbi cikkünkben sorra vettük, milyen pozitívumai vannak annak, ha valaki osztónak szegődik, és a kaszinókban dolgozik. Azt gondolhatnánk, hogy egy szerencsejátékosnak, aki komolyan veszi ezt a szeretetét és odaadását, álom lehet egy ilyen helyen dolgozni. Pedig ez az esetek egy részében nincs így.

Emberek vagyunk, különbözünk egymástól, és más-más dolgok ütik meg az ingerküszöbünket. Így nem lehet valamire egyértelműen azt mondani, hogy negatívum, mert lehet, hogy X-nek ez valóban az, Y-nak viszont egyáltalán nem.

Összeszedtük azokat az információkat, amik a szakma árnyoldalaira fókuszálnak. Lehet, hogy számodra ezek nem lesznek olyan vészes dolgok, de a legtöbb embernél azért az ilyesmi ki tudja verni a biztosítékot…

Érvek a munka ellen

A fizetés

Az előző cikkben már összeszedtük, hogy borravalókkal egész szép summát lehet hazavinni, de ha épp olyan az emberek kedve, üres kézzel hagyhatnak. Akkor pedig nem lehet másra számítani, mint a kaszinó által adott fizetésre, ami nem túl jó. Kezdőként általában a minimálbért tudod megkeresni – mondanom sem kell, Magyarországon nem sok, még az emelés ellenére sem -, de külföldön sem leányálom egy kvázi alapjövedelemre bazírozni. Amerikában a Bureau of Labor Statistics szerint az osztók átlagos alapfizetése 34 ezer dollár.

Amikor egy osztó kezd, nem ültetik be egyből a legmenőbb, legjobban pörgő asztalokhoz, hanem a kevésbé forgalmas, kevésbé népszerű helyekre, így eleinte még csak a borravalóra sem támaszkodhat.

Plusz még ott van az is, hogy néhány kaszinóban a kereslet gyakorlatilag szezonális is lehet, és könnyen lapátra tehetnek egy kevésbé forgalmas időszakban.

Fizikai megterhelés

Aki gyúráskor kihagyja a lábnapot, az könnyen ráfaraghat osztóként, mert itt bizony szükség van állóképességre. A pókerosztók ugyan ülnek, miközben irányítják a játékot, de a többiek – legyen szó bármilyen asztali játékról – állnak. Végig. Elsőre lehet, ez nem tűnik megterhelőnek, de tekintve, hogy szünetük alig van, és egy műszak ott is csak nyolc óra – vagy több -, ez a nap végére elég fárasztó és megterhelő tud lenni. És nem csak fizikailag, de szellemileg is…

Bunkók

Lehet, hogy túl nyers vagyok, de ez van. A kaszinókba nem csak jófej, kedves arcok járnak, hanem kőkemény bunkók is. Jaj annak az osztónak, akihez egy ilyen ember ül le, mert jobb esetben csak lekezelően viselkedik vele, de ha még a szerencse is elpártol tőle, akkor minden frusztrációját az osztón fogja vezetni. Hasonló szakma, mint egy ügyfélszolgálatosé, aki mondjuk internet-hibákat vesz fel. Fix, hogy napi többször elküldik őket a fenébe, holott a hibát nem ők okozzák.

Nem csak a dühös játékosok ronthatják a munkanapot. Saját magad is belerondíthatsz azzal, hogy túlzottan érzelmi alapon dolgozol. És amikor az utolsó zsetont is el kell húznod egy cuki idős bácsi elől, az meg tud terhelni…

Folyamatos megfigyelés

Ne feledd, egy kaszinóban mindent figyelnek, nincs egy olyan sarok, ahova az ember nyugodtan el tudna vonulni. Van, akit ez egyáltalán nem zavar, míg másokat kényelmetlenül érinthet. Ráadásul ez szó szerint vonatkozik az osztókra is, hiszen a kaszinó biztonsági embereinek nem csak azt kell nézniük, a látogatók hogyan csalnak, hanem azt is, hogy összejátszanak-e az osztókkal…

Végszó

Az előző és a mostani cikk segítségével egy kicsit nagyobb betekintést kaphat az érdeklődő a dealer-szakma mibenlétébe, hétköznapjaiba, és talán nagyobb rálátással dönthet, mielőtt igent mond, vagy egyáltalán jelentkezik egy ilyen melóra.

Mi nem mondjuk, hogy ez jó szakma, azt sem, hogy nem az. A fentiek alapján mindenki döntse el, ez neki belefér-e…