Hihetetlen Történetek Las Vegasból – I. Rész
A blogon mindig igyekeztünk érdekes és/vagy izgalmas történeteket prezentálni nektek, több olyan cikkünk volt, mely Las Vegasról, vagyis a Bűn Városáról szólt. Manapság, az internet világában nagyon nehéz megállapítani valamiről, hogy igaz, vagy hamis, és ez a város bővelkedett ilyen történetekkel. Amelyek nagyon nehezen hihetők, egyenesen kamuk.
Igyekeztünk mindig ezeket kiszűrni, de biztos belefutottunk mi is valami olyanba, ami távolról sem ismeri az igazságot. A mostani cikkben négy olyan történetet fogunk megosztani veletek, amire jó néhányan azt fogják mondani: Baromság, kamu, hihetetlen stb.
Pedig ezek egytől egyig igazak…
Howard Hughes és a fagylalt
Howard Hughesról azt tartják, őrült volt. Vagy zseni. Sokszor a kettőt csak egy hajszál választja el egymástól, szóval a milliárdos lehetett mindkettő. Hughes egy olyan ember volt, aki bármit megkaphatott, ő azonban szerette az élet egyszerű örömeit. Különösképp a Baskin-Robbins fagylaltját.
Howard Hughes 1976-ban távozott a földről, és egyik embere, Paul Winn (aki 1957-től 1976-ig a dolgozott Hughes-nak) elmondta, főnökét mindig csak egyetlen íz érdekelte. Ez az íz pedig a barack volt.
Winn elmesélte, hogy a dolgozók folyamatosan hordták haza (ami akkortájt a Desert Inn volt) a Baskin-Robbins barackízű fagyiját, de egyre nehezebb dolguk volt annak beszerzésében, a gyártó ugyanis már nem készített belőle.
Hughes ezt nem akarta annyiban hagyni, így felhívta a gyártó kaliforniai központját, hogy megkérdezze, miképp szerezhetne be a fagyiból. A válasz az volt, hogy 350 gallon megrendelése esetén elkészítik a vágyott ízt. Ez nagyjából 1300 liter fagyinak felel meg.
Miután a gyártó leszállította a több mint ezer liter fagyit – amit az ott dolgozók alig tudtak eltárolni -, Hughes bejelentette, hogy megunta a barackízű fagyit, és már mást akar. A Desert Inn végül közel egy éven át minden vacsoravendégnek ingyen fagyit osztogatott.
Hosszú évekkel később Burton Cohen, a Desert Inn korábbi vezetője elmesélte ugyanezt a sztorit, de az ő történetében már banános-diós fagyi szerepelt. Nagyjából mindegy, a lényegen nem változtat. A lényeg ugyanis az, hogy Howard Hughes milliárdosként bármit megtehetett…
A USPS és a Szabadság-szobor esete
2010-ben az amerikai posta (U.S. Postal Service, vagyis USPS) új bélyeget bocsátott forgalomba, melyen a Szabadság-szobor szerepelt. Azonban páran észrevették, hogy itt valami nem stimmel.
Hamarosan kiderült a turpisság, ugyanis a bélyegen nem az 1886 óta New York közelében levő szobor mása szerepel, hanem egy Las Vegas-i kaszinó előtt szereplő replikáé.
A hibát Terrence McCaffrey, a képek kiválasztásáért felelős menedzser vétette, aki egy stockfotókkal foglalkozó oldalról szedte le az utánzatot. Állítása szerint unta a meglévő képet, mert az már 23 másik örökbélyegen szerepelt, és valami újdonságra vágyott.
Azt azonban ő sem tudta, hogy egy kaszinó előtt álló szobor képét rakatta rá a bélyegekre. Sem ő, sem a hivatal más dolgozói nem vették észre a bakit.
Három hónappal később derült ki a dolog, akkorra már 3 milliárd bélyeget nyomtattak ki. 2013-ban a szobrot készítő Robert Davidson pert indított, állítása szerint a bélyeg sérti az eredeti és védett műalkotását.
Hosszú pereskedés indult, ám végül a szobrász győzött, McCaffrey bakija pedig nagy összeget vett ki a USPS zsebéből: 3,5 millió dollárt kellett fizetni Davidsonnak.
A jövő héten újabb két érdekes sztorival érkezek!
